Az ősz végi 50 km-es OB abszolútban elért ezüst érme nagy lökést adott, így teljes lelkesedéssel vágtam bele a téli felkészülésbe. Sok-sok alapozó edzés km jött, megfűszerezve a remek Oxigén Kupa versenysorozattal. Ez a 6 db 10 km segített fenntartani a motivációt, nem fásult el az ember, és 4 hetente legalább így egyszer gyorsan kell futni.

A nehéz téli körülmények mellett az első igazi problémát az jelentette, hogy a 6 órás OB-t (Veszprém) egy héttel a debreceni maraton elé tették! Számomra mindkettő fontos lett volna, de egy hét alatt nem lehet két hosszú távú versenyt jól teljesíteni. Döntenem kellett, hogy melyik ujjamat harapjam meg… Debrecent választottam, hazai pálya – haza szurkolók – saját klubom rendezése. Így viszont át kellett kissé alakítani a már eltervezett felkészülésem. Így érkeztem el az április 9-i maratonhoz.

A tél és a fairtások miatt félve kémleltük az erdő állapotát (20 éve nem volt ilyen gyalázatos, mint most március végéig), de a szervezők mindent megtettek, és ha nem is lett olyan minőségű, mint a tavalyi verseny során, de így is nagy köszönet Áts Laci, Cseke Pista barátainknak. Jelentős szél, és kissé még túl meleg is várta a 110 maratonistát és kb. 180 félmaratonistát a rajtnál. A verseny során aztán beborult, még kis eső is volt, ami általában kedvező, de most rendesen felverte a port. A 8 körös verseny első köre után kiderült, hogy kb. 10 futónak van reális esélye a 3 óra körüli időre. Ez nem is egyszerű feladat, a talaj legalább 5 percet lassít az aszfalthoz képest. Mellé még a szél… Kovács László (Eger) a tavalyi győztes húzott el csak nagyon. Én egy nagyobb bolyban, a félmaratonisták szélárnyékát is keresve haladtam. Számomra két jelentős mozzanat volt. A harmadik kör közepe táján váratlanul szétesett a bolyunk, ami nem jött jól nekem. Egy kis hátrányt gyorsan összeszedtem, és küzdhettem egyedül a széllel. A másik pillanat az 5. kör eleji frissítés volt, ami nagyon pechesen alakult. Kis félreértés folytán legalább 15 mp-et elvesztettem, de nem is ez volt a sok, hanem hogy a már pont utolért boly újra eltávolodott… Innentől végig magamban-magammal küzdöttem.

2:58:48-nál értem a célba. Ezt az időt örömmel elfogadtam volna induláskor. Abszolút 5. lettem, az M40-es Senior OB-n ezüstérmes, mint tavaly. Egy pici hiányérzetem azért maradt, de a 4 versenyző társam ma jobb volt. Kifutottam magam, szédelegve értem a célba. Őszintén gratulálok, és futósapkát emelek előttük: Vajda Zoltán, Kovács László, Tihor Csaba és Gulyás János. Hasonlóan nagyot teljesített az utánam beérő Kovács Károly és Takács Gyuri is. Kiélezett, nagyon jó verseny volt, tényleg csak a végső 5 km-en dőlt el minden.

Szeretném megköszönni a szervezőknek az odaadó munkájukat, a segítőknek, a szurkolóknak ezt a kemény, de szép napot. Minden célba érkezőnek gratulálok, az időeredménytől függetlenül mindenki megvívta a maga kőkemény küzdelmét. Remélem, hogy jövőre újra „harcba szállhatok”.

Chrobák Gyula, Oxigén Klub Debrecen
egy megszállott futó és triatlonista
 

Hozzászólások