Útvonal, rendezés
 

A Giro d’Italiával (Olasz körverseny) és a Vuelta a Españával (Spanyol körverseny) együtt a Tour de France egyike a három nagy körversenynek (Grand Tour, GT), amelyek 2005 és 2007 között a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) versenynaptárában szerepeltek. A rendezők és a szövetség között folyó vita miatt 2008-ban mindhárom verseny kilépett a ProTour sorozatból. Míg a másik két verseny Európában jól ismert, a világ más részein viszonylag ismeretlenek. Ezzel szemben a Tourt általában azok is ismerik, akik nem érdeklődnek a kerékpársport iránt. A Tour rendezője az A.S.O. (Amaury Sport Organisation), amely többek között olyan híres rendezvények szervezője is, mint például a Dakar-rali vagy a Párizsi maraton.
 

A Tour az első kiíráskor 6 szakaszból állt, a táv 2428 km volt. Az évek folyamán a szakaszok száma és a táv is folyamatosan nőtt, nagyjából az 50-es évek óta bonyolítják le a versenyt a maihoz hasonlóan kb. 20 szakasszal és 2-3 pihenőnappal. A verseny távja napjainkban nagyjából 3500 km, páratlan években az óramutató járásának megfelelően, páros években az óramutató járásával ellenkezőleg halad a mezőny.
 

Mint a legtöbb kerékpárversenyen, a versenyzők csapatokban küzdenek. Általában 20-22 csapat van jelen 9 versenyzővel. Hagyományosan a Touron csak meghívással indulhatnak a csapatok, ami garantálja, hogy csak a világ legjobb csapatai vesznek részt. A rendezőség szerint a Tourhoz nem méltó csapatok vagy versenyzők nem kapnak meghívást (pl. 2006-ban a doppingbotrányban érintett Jan Ullrich és Ivan Basso, 2008-ban pedig a teljes Astana csapat, hiába versenyzett náluk a címvédő Alberto Contador). Mindegyik csapat a nevében viseli főszponzora nevét, az egyes csapatok egységes mezben indulnak. Ettől eltérő megkülönböztetett mezt viselnek az egyes országok nemzeti bajnokai és a világbajnok, valamint a Touron vezető versenyzők. Mivel az országúti verseny és az időfutam külön versenyszám, így az időfutamversenyek nemzeti bajnokai csak az időfutamokon viselhetik bajnoki mezüket. A korábbi bajnokok mezük ujjának szélén és a nyakánál viselnek bajnoki csíkokat.

Két időszakban nem profi, hanem nemzeti csapatok indultak a Touron: 1930-1961-ig és 1967-1968-ban.

Az egyes csapatok a következő versenyzőkből állnak össze: csapatkapitány, hegyimenő, sprinter, időfutammenő, segítő ("vízhordó"). A kapitány az a versenyző, akitől a legjobb helyezést várja a csapat az összetett versenyben, ő viseli a csapaton belül az 1-es rajtszámot. A többiek 2-9-ig névsor szerint kapják meg a számokat. A hegyimenő általában vékony, alacsonyabb versenyző, aki elsősorban a hegyeken jeleskedik, jól bírja a gyakran 2000 méternél is magasabb hegyek emelkedőit, viszont a sprintekben és az időfutamon általában lassabb. A sprinterek az atlétákhoz hasonlóan általában erősebb felépítésű versenyzők, akik a sík szakaszok sprintbefutóiban akár 70 km/h sebességgel is képesek száguldani. Izomzatuk nem alkalmas a meredek hegyek megmászására, az ilyen szakaszokon általában lemaradnak és a mezőny végén külön csoportban (gruppetto) érkeznek meg. Az időfutammenő az egyéni indítású időfutamok specialistája. Itt a csapat segítsége nélkül kell megtenni a távot egy speciális időfutam-kerékpáron. A segítők elsősorban a csapatkapitányért vagy a csapat hegyimenőjéért vagy sprinteréért dolgoznak. A mezőnyben próbálják megvédeni a bukásoktól, a hegyen ők mennek elöl, a sprintekben pedig az ő feladatuk felvezetni a hajrát. Azért is nevezik őket vízhordóknak, mert általában ők maradnak hátra a kísérőkocsikhoz, ahonnan ők hozzák föl a csapattársaknak a kulacsokat. A különböző szakaszokon felcserélődhetnek a szerepek, például egy hegyi szakaszon lehet a sprinterből is segítő. Vannak természetesen univerzális versenyzők is, akik nem csak egy területen erősek. Erre a legjobb példa a sport legendás alakja, Eddy Merckx, aki az 1969-es Touron a sárga trikó mellett megszerezte a pöttyös és a zöld trikót is. Általában az univerzális versenyzők a csapatok kapitányai.

A csapatok összetételén a verseny folyamán változtatni már nem lehet, cserére nincs lehetőség.

A teljes Tour-karaván a rendezőkkel, segítőkkel és versenyzőkkel együtt közel 4500 főt számlál. Ide a versenyzőkön kívül több száz fős kísérőcsoport is tartozik: versenyigazgató, rendezőség, orvosi kocsi, csendőrség, a csapatok kísérőkocsijai, médiajárművek (kamerás motorok, helikopterek, újságírókat szállító kocsik) és a szponzorok járművei, amelyekből az útvonal mentén órákkal a verseny előtt szétosztják a szponzorok ajándékait (zászlók, táblák, lufik, sapkák, pólók, stb.).

A karavánban legelöl a csendőrség felvezető kocsija halad, őket a sajtó és a meghívott vendégek kocsija követi. Ezek után az ún. neutrálautó mögött a mezőny halad, őket követi a versenyigazgató és a verseny orvosának autója. Utána jönnek a csapatok kísérőkocsijai, a meghívott vendégeket szállító járművek, neutrálautók, majd a sor végén a mentő és az ún. seprűs kocsi. A mezőnyt motorosok egész sora kíséri, felvezető csendőrök, rendezők, versenyfelügyelők, fotósok és tévések, ők könnyebben és gyorsabban tudnak a versenyzők között mozogni mint az autók. A neutrálautók és -motorok feladata, hogy kisegítsék a versenyzőket, ha nincs a közelben a csapatkísérőjük, például defekt esetén kereket, bukás esetén kerékpárt adnak, szintén tőlük kaphatnak a versenyzők frissítőt is. Mivel ők a rendezőséghez tartoznak, minden versenyzőnek egyformán segítenek, semlegesek (=neutrál). A versenyigazgató indítja el a mezőnyt, felügyeli a versenyt a teljes szakasz folyamán, szinte a Tour teljahatalmú ura. Dönthet a verseny félbeszakításáról, a szakasz lerövidítéséről vagy akár teljes törléséről is, ő ad engedélyt arra is, hogy a csapatkísérők a versenyzők mellé mehessenek. Kisebb sérülésekkel a versenyzők a mezőny mögött haladó orvosi kocsi mellé sorolnak, ahol az orvos menet közben ellátja a sebeket, szükség esetén engedélyezett gyógyszereket ad. A csapatkísérők kocsijában a csapatok sportigazgatója és szerelői ülnek, tőlük kaphatnak frissítőt, pótkereket vagy másik kerékpárt a versenyzők. A csapatoknak 4 kísérőkocsijuk van, ebből kettő halad a karavánnal, a másik két kocsiból adják fel a frissítőzónában a versenyzőknek az ételt és italt tartalmazó tarisznyákat. A seprűs kocsi a sor végén haladva veszi fel a versenyt a szakasz közben feladó kerékpárosokat, akik ennél a kocsinál kötelesek leadni a rajtszámukat.
 

Szakaszok

A Tour a mai formájában 21 szakaszból és két pihenőnapból áll. A szakaszok között lehet prológ, egyéni, csapat vagy hegyi időfutam, hegyi vagy sík szakasz.
A prológ a verseny első, 10 km-nél nem hosszabb szakasza, ami egyben lehet időfutam is.
Az időfutamokon nem egyszerre indul a mezőny, hanem egyéni időfutam esetében egyenként, csapat időfutam esetében pedig csapatonként, 1-2 perces időközökkel.
A hegyi időfutam abban különbözik a normál időfutamtól, hogy itt valamelyik nagyobb hegyre (pl. Alpe d'Huez) kell feljutni.
A normál szakaszokon általában nincsenek nagyobb hegyek, legfeljebb 4. kategóriás emelkedők, a közepesen nehéz szakaszokon lehetnek 2. kategóriás hegyek is, a hegyi szakaszokon általában 3-4 kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyet kell a kerékpárosoknak megmászniuk.
Régebben voltak rövid, ún. félszakaszok is.
A Tour legutolsó szakasza a tour d'honneur, ami már nem más, mint egy tiszteletkör a győzteseknek. Ezen a szakaszon már nincs versenyzés a párizsi befutót kivéve, ami minden sprinter álma. A szakasz elején köszöntik a trikóviselőket, pezsgőznek, majd nagyon kedélyes tempóban haladnak Párizs felé, ahol 9 kört megtéve a Champs Elysées-n ér véget a Tour.
A királyetap a körversenyek legnehezebb hegyi szakasza, ahol a legtöbb kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyen kell a versenyzőknek átkelniük. A királyetapok végén gyakran van hegyi befutó.
A verseny folyamán a 2. és a 3. hét elején a két hétfő a pihenőnap. Ezek a napok általában a legnehezebb hegyi szakaszok között vagy közvetlenül utánuk szoktak lenni, esetleg a hosszabb transzfereket időzítik erre az időpontra. A versenyzők, ha nem kell utazniuk, csak rövid edzést tartanak, részt vesznek a sajtótájékoztatókon és a fennmaradó időben valóban pihennek.
A szakaszok elején a virtuális vagy tiszteletbeli rajt általában a település központjában van, ahol rengeteg néző között lassan kanyarog a mezőny. A valódi rajt már mindig nyílt útszakaszokon van, innen indul az igazi verseny. Az útvonal összeállításánál a rendezők próbálnak arra is figyelni, hogy az egyes szakaszok közötti transzferek ne legyenek túl hosszúak, mert az a megerőltető szakaszok után feleslegesen fárasztaná a versenyzőket. Minden településnek óriási megtiszteltetés, ha rákerülhet a Tour térképére. Természetesen vannak tradicionális rajt- és célhelyek is, ahol a Tour nagyon gyakran megfordul, például Pau, ami 2008-ban már 61. alkalommal volt a verseny házigazdája. Emellett a Tour minden évben ellátogat új helyekre is. A tervezésnél figyelni kell arra is, hogy a 3 hét során maximum 2 szakasz lépheti túl a 225 km-t és a teljes táv nem lehet sokkal több 3500 km-nél.