A légzés a belégzés és a kilégzés folyamata. Révén a szervezet az energiatermeléshez szükséges oxigént veszi fel, illetve e termelés során felszabaduló szén-dioxidot adja le. Ezt az életen át folyamatosan ismétlődő folyamatot több szerv és izom együttműködése hozza létre. A légzéshez elkerülhetetlen az izmok munkája, a mellkas rugalmassága, a hasüreg izmainak és a rekeszizom épsége. A légzés automatikus szabályozás (akaratunktól független), és akaratlagos szabályozás alatt áll. Az automatikus szabályozás központja az agytörzsben, a nyúltvelőben található, melynek fő kémiai ingere a széndioxid (és nem az oxigén). A gátolt orrlégzés - és az emiatt fokozódott szájlégzés is krónikus garatgyulladáshoz vezethet. Az orr melegítő, párásító, szűrő hatása kiesik, ezért az előkészítetlen levegő közvetlenül irritálhatja a garat nyálkahártyáját.
 

A légzés folyamata

Belégzéskor felvesszük környezetünkből az oxigént, majd kilélegezzük az anyagcsere során keletkező szén-dioxidot. Ezáltal állandó csere zajlik köztünk és a környezet között. Ezzel párhuzamosan bennünk is lejátszódik egy cserefolyamat. Ez a tüdőhólyagocskákban, az alveolusokban megy végbe. Megannyi apró, vékony kapilláris, a „véredénykosaracskák”, szövik át közel 300 millió hólyagocska leheletvékony (a milliméter négyezred részével egyenlő vastagságú) falát. És itt találkozik és jön létre kapcsolat a mozgásban lévő levegő és a befogadó szerves folyadék között. Az alveolusok területén intenzív kapcsolatba kerül egymással a levegőt mozgató tér és a parányi véredények. Miközben lélegzünk, szervezetünk több lépcsőben szénvegyületeket és hidrogént éget el oxigén jelenlétében. Az égés során szén-dioxid (CO2), vízgőz, hő és szabadon felhasználható energia keletkezik, melyet a szervezet az izommunka vagy kémiai reakciók során hasznosít. Ha izmainkat megdolgoztatjuk, intenzívebbé válik az anyagcsere, és ezáltal az oxigén felhasználás is. A légzés tehát egy létfontosságú, energiát termelő folyamat. Az oxigén a vörösvérsejtek hemoglobinjához kötődik és bekerül a vérkeringésbe, a vér pedig elszállítja a sejtekig. A sejtek szénsav formájában leadják a szén-dioxidot a vérplazmába, ami elszállítja azt a léghólyagocskáig, hogy ott kiválasztódjék. A tüdő tehát a veséhez hasonlóan egy fontos kiválasztó szerv, együttes működésük tartja fenn a test sav-bázis egyensúlyát. Azonban a vér szénsavtartalmának csak egy része távozik el, a fennmaradó rész feladata, hogy folyamatos ingerként szolgáljon a légzéscentrum számára. A légzést tehát a vér szabályozza. A légzéscentrum a vér szén-dioxid tartalmán kívül a sav- (pH) és oxigénmennyiségről is információt kap.
 

Belső légzés

A belső légzés a sejtek és szövetek légzését kifejező fogalom: A sejtek felveszik a vér által szállított oxigént, és a sejtlégzésben részt vevő enzimek segítségével oxidálják a szerves vegyületeket.
 

A belső légzést, más szóval biológiai oxidációnak is nevezzük, amely egy természetes biológiai folyamat. A folyamat lényege: a szerves kötés energiájának felszabadítása és ATP (energiaraktár) képzés.
 

Ezt egy egszerűsitett egyenlet magyarázza
 

A kilélegzett CO2 a mitokondrium sejtalkotóban képződik.