Immunrendszer

Immunrendszer

Az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, egy adott antigén hatására kialakuló, az esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese. Ennek a szervrendszernek a működése az immunitásban nyilvánul meg. Ennek a szónak jelentése: védettség, mentesség. Az immunrendszer fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat. Valamint ha talál idegen anyagot, akkor azt eltávolítsa, megsemmisítse. Immunitásunk lehet velünk született vagy szerzet immunitás.

Működése
Az immunrendszer működése nem más, mint az immunválasz, de ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell ismerkednünk a reakcióban résztvevő anyagokat.

Antigén
A védekezési folyamatot kiváltó anyagok az antigének, más néven immunogének. Tipikusan erős immunogén hatással rendelkezhetek:
•    a vírusok,
•    az idegen sejtek, mint például a baktériumok, szövetek és parazita gombák,
•    a nagy molekulák, ami azt jelenti, hogy 10. 000 g/mól- tol nagyobb a moláris tömegük, fehérjék, szénhidrátok, és akár lipidek is.

Az antigének felépítésében elsősorban fehérjék, állati, növényi vagy szintetikus eredetű polipeptidek vesznek részt. Erős immunogenitású anyagok a baktériumok toxinjai is. Antigének lehetnek egyes poliszacharidok, mukopoliszacharidok (pl.: a baktériumok sejtfal, vagy tok antigénjei), de más, változatos felépítésű struktúrák (pl.: por, pollen), esetleg elfajult szövetek (daganatsejtek) is. Az antigének jellemzője a specifitás, azért a tulajdonságért nem a teljes molekula, hanem annak egy kis területén elhelyezkedő ún. antigéndetermináns csoportok (epitopok) a felelősek. A legtöbb antigén több determináns csoporttal is rendelkezik s ezek mindegyike ellenanyag termelést indíthat be. Vannak olyan anyagok, amelyek önmagukban nem váltanak ki immunválaszt (általában kisebb molekulák), de karrierfehérjéhez (hordozó részhez) kapcsolódva immunogéné válnak. Ez a haptén vagy félantigén.

Az immunaktiv szervezet számára három antigéncsoportot különböztetünk meg:

•    Autoantigén: mindazok az anyagok, amelyek egyébként a szervezet saját testanyagai, de amelyeket kóros körülmények között az immunrendszer idegenként regisztrál és ellene ellenanyag- képzést indít meg.
•    Izonantigének: azonos faj különböző egyedeinek egymástól eltérő antigénjei.
•    Heteroantigének: különböző fajú egyedek antigénhatású anyagai.

Limfociták
A védekezésben a főszerep a limfocitáknak jut. A limfociták a leukociták immunocita csoportjába tartoznak. A vörös csontvelőben termelődnek, de érésük sorrá átkerülnek a nyirok szervekbe, s ott várnak, hogy aktiválódjanak. A vérben valójában kevés limfocita található, de a szervezet minden területén vannak. Úgy képzeljük el, mintha a szervezetünk egy ország lenne, a limfociták pedig a védelmező katonák, s a nyirok szervek a bázisaik, állomáshelyük.

A nyirok szervek
A nyirok szerveknél megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos nyirokszerveket. Az elsődleges nyirokszerv a csontokban található vörös csontvelő, valamint a csecsemőmirigy, ami a szegycsont alatt helyezkedik el. A vörös csontvelőben jönnek létre a limfociták őssejtjei. A tímusz pedig a T- limfociták létre jövéséért felelős. A másodlagos nyirok szervek: lép, máj, mandulák, nyirokcsomók. Valójában itt válnak antigén specifikussá a limfociták, s itt történik az idegen anyagok kiszűrése. A limfocitáknak két típusát különböztetjük meg: a T- és a B- limfocita.

T-limfocita
A vörös csontvelőben termelődő őssejtek egy csoportja a csecsemőmirigybe vándorolnak és T- limfocita lesz belőlük, vagyis, az innen ered az elnevezésük is. Ezek antigén érzékeny sejtek, amelyek beérésük után kikerülnek a vérbe, valamit a nyirok rendszerbe. A T- limfocitákat szubpopulációkra lehet osztani, főleg funkcionális tulajdonságuk miatt:

•    - T- helper (TH)- limfokineket termel, ezzel elősegítve a többi limfocita érését.
•    - T- iniciátor (Ti)- érzékeli a prezentált antigént és beindítja az immunválaszt.
•    - T- suppressor- (Ts)- bizonyos latencia idő után gátolja az immunválaszt.
•    -T- cytotoxicus- (Tc)- aktiválódás után képes a sejtes antigént felismerni és elpusztítani.
•    -T- killer- (TK)- NK – sejtekre jellemző független cytotoxikus képességre tesznek szert.
•    -T- memória- (TM)- hosszú életidejű limfociták.

Kőződik a szervezet az adott anyaggal, prezentálni tudják azt az immunitásban résztvevőknek.
A T- limfocita felelős a szerv beültetést követően esetleges kilökődésnek is.

B-limfocita
A nyirok sejtek másik csoportja a bél mentén található nyirokcsomókba és szervekbe vándorolnak és B- limfocitává alakulnak át. Azonban míg a T- limfociták hatásukat közvetlenül fejtik ki (enzimekkel felbontják az antigént), addig a B- limfociták védekezése soha nem nyilvánul meg közvetlen viselkedésben. Visszakerülnek a nyirokszervekbe és ott másolódnak. A keletkezett sejtek citoplazmáján, olyan endoplazmatikus háló jön létre, ami antitesteket fog termelni.

A B- limfocitáknak is vannak subpopulációi:
•    - B- iniciátor (Bi)- feladata az antigén felismerése és az antitest termelése.
•    - B- memória (BM)- ezek nem vesznek részt nagy mennyiségű antitesttermelésben, hanem megjegyzik az antitestre jellemző aminosav csoport sorrendet. A működésük megegyezik a T memória sejtével, csak ö nem az antigénre emlékszik, hanem az adott antigén elleni ellenanyagra.

Az említett limfocitákon kívül még meg kell említeni:
•    Killer limfocitákat, melyeknek működését ADCC- nevezzük. Ide tartoznak a monociták és a granulociák.
•    Natural killer sejtek, amelyek például a tumor sejteket pusztítják el.
Antitest

Antitest molekula
Az antigének ellen pedig a már említett B- limfocita termelnek ellenanyagot. Az antitestek vagy immunglobulinok összekapcsolódnak az antigénnel, az antigén- antitest – komplexet alkotnak. Az ellenanyagok kémiailag glikoproteinek, melyek 4 polipeptid láncból épülnek fel. A láncok pedig diszulfid- hidakkal kapcsolódnak egymáshoz (-S-S-). Az antitesteknek 5 típusát különböztetjük meg:

•    IgG- Az újszülöttet IgG- típusú immunglobulinok védik a mikroorganizmusoktól az élet első heteiben. Antibakteriális és antivirális hatású. Ide tartoznak az antitoxinok.
•    IgA- a nyál, a könny, az orrváladék, a légúti váladék illetve a gyomor- bélrendszer váladékának az ellenanyaga.
•    IgM- Immunológiai aktivitása nagy, mert felületén számos antigén kötő hely található.
•    IgD- Természetes ellenanyag, de csak nyomokban található meg.
•    IgE- allergénnel kapcsolódva allergiás reakciót okoz: az általa aktivált anyagokból ilyenkor különböző mediátorok szabadulnak fel, amelyek a tüneteket okozzák.

Immunválasz
Összefoglalva az immunrendszer működése az idegen anyagok ellen az immunválasz, ami a következő:
•    behatol a szervezetbe egy antigén anyag.
•    A T-limfociták felismerik és beindítják a védekezési folyamatot.
•    A B- limfociták antitesteket termelnek
•    Az antitestek kapcsolatba lépnek az antigénnel, s antigén-antitest-komplexet alkotnak
•    A limfociták hatására felszabaduló anyagokat érzékelő falósejtek aktiválódnak
•    A falósejtek bekebelezik a képződött komplexet és elpusztítják azt.
•    Granulociták elpusztulnak és genny keletkezik.
•    A T- memória megjegyzi az antigénre jellemző tulajdonságokat
•    A B- memória megjegyzi az adott antigén elleni antitestre jellemző aminosav sorrendet.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.